Egy más világ!

Amire megtanitott az egyetem. VÉLEMÉNYEM SZERINT: 

Talán nem ez a megfelelő pillanat,hogy elkezdjem irni a blogunkat... Ma 2009. szeptember elseje Egyed és Egon napja van, otthon.Itt nincs senkinek sem a napja. Rossz kedvem van és unatkozom. Miki melózik. Ma jöttek vissza Ciliék (felső szomszéd) kis hazánkból. Már hiányzott,ahogy a hangja betölti a házat.

Ma megint meló után kajtattam, de " nem megy az olyan könnyen faluhelyen". Kétségbeesett vagyok és kiábrándult. Azt gondoltam és mondták sokan,hogy Londonban "pikk-pakk" talál az ember melót. Bizonyosan rossz húrokat pengetek. Ha valaki tudja hol vannak a jó húrok szóljon pliz.

Honvágyam van, nem inkább a családom hiányzik,amiről eddig nem is tudtam milyen tökéletes. Magyarország nem hiányzik,miatta vagyok itt,amiért otthon tisztességes munkával nekem nem lehet házam és még 1 rohadt kutyám se.  Ja de 90 éves koromra (bár gondoskodik arról a kis államunk,hogy addig ne éljek) letörleszteném.

A Drágám már ma felrakott volna a repülőre,hogy menjek haza,ha nekem az jobb. Olyan önzetlen, ezt soha nem fogom tudni neki elégszer megköszönni. Persze nélküle nem megyek haza,meg amúgyis a 3 hónap alatt volt legalább 5 munkám és biztos lesz is,csak kötexem,mert nem érzem jól magam. De tudom,hogy megbánnám ha hazamennék,mert Magyarország helyzetétől az ember sirva szaladna,akár még Ukrajnába is.

Ma kedd van,Mikim délutános,tehát 4-12-ig van,majd 11kor megyek érte, legalább ennyit csináljak. Holnap offos és úgy néz ki főzünk na meg reggelibe elmegyek a postára.

Ennyi asszem mára. Ha jobb kedvem lesz biztos vidámabbakat is fogok irni...